Fából van a villany

Tulajdonképpen ez az, ami odáig hajtott, hogy muszáj most már blogot írnom, nehogy elvesszen az utókornak, vagy legalábbis nekünk.
Ez még egy tavaly nyárvégi esemény:

Böbi kislányunk, akkor épp a 2 éves szülinapja után nem sokkal.
Mint máskor is, azzal ütöttük el az autókázás néha unalmas perceit-óráit, hogy énekeltünk. Egyszercsak édes pici, csicsergő hangján azt kéri, hogy énekeljük el azt, hogy idézem: "Fából van a villany..."


Nos, erre, mi mint hozzáértő szülők, kutattunk a fejünkben, hogy ugyanez most mi akar lenni, mert ilyen ének aztán biztosan nincs. Gyermekünk a villamosenergia és a fa kapcsolatáról esetleg valamilyen jövőbeni kutatás és Nobel-díj reményében terveket szövöget? Nem!

Elárulom, tényleg ének, egy népdal:

Szánt a babám csireg-csörög sej, haj, a járom.
Szánt a babám a benedeki határon.
Száraz a föld a hármas eke nem állja.
Szép a babám Benedeken, sej, haj nincs párja.

Mondtam babám, ne rakd meg a sej, haj szekeret.
Feltöri a villanyél a kezedet.
Fából van a villa nyele nem másból.
Feltöri a tenyeredet, sej, haj csunyáúl.

Boldog éneklős perceket és fejtörőket gyermekeitekkel!