Szélcsengő

Tegnap reggel megszállt az ihlet ... és megvalósításához meghívtam Böbit játszani.

Volt egy kiszuperált, nem túl jól -sőt rosszul- hangolt, ajándékba kapott kicsike xilofonunk.
Ezt nem is nagyon használtuk, nehogy a leány megálljon a fejlődésben, meg persze nem jó az nekünk sem.


Majdnem kukába került, de mégsem - inkább felhasználjuk. A lemezkéket leszedtük. Ez elég egyszerű művelet volt, a műanyag csapokat kellett fogóval kihúzogatni. Egy cserepet lefestettünk akrilfestékkel. Ez így elég drága mutatvány lenne, de még évekkel ezelőtt vettem több palack különböző színű falfestékekhez adagolható színezőt. Sokáig kibírja, és a pólófestéstől kezdve a gyerekszoba díszítésén át, sok mindenhez felhasználtuk már. Akril alapú, és nem mossa le a víz száradás után. Ez magunkra is vonatkozik - érdemes gyorsan lemosni még száradás előtt. Utána inkább már csak kopik.

Belülre egy fém színű műanyag félgömböt találtam, ami nem tudom minek az alkatrésze, de van benne két lyuk, ami nekem kapóra jött. Eredetileg kartonpapírból, vagy dobozkartonból terveztem a lógóknak egy kört, amit a cserép belsejébe illesztenék. Ehelyett lett a fém félgömb a gömbölyű részével lefelé.
Fölfelé befűztem egy drótot, ami a cserép alján lévő nyíláson keresztül kibújt. A cserép fölött egy fagyönggyel fogtam össze, és onnan indult tovább. Így lett az akasztó.
A két lyukon a másik irányból átvezettem 4 drótot, amiknek a végére színes gyöngyök és a lemezkéket tartó hurkok kerültek. Majd rájöttünk, hogy így elég tompán szól. A hurkokra horgolófonalból készítettem lógókat, így már gyönyörűen csilingelnek.

Egyelőre a feljárati lépcső korlátján lakik a szélcsengőnk, így halljuk bent is, és Böbi is eléri. Vidáman muzsikált ma reggel is a reggeli szellőztetéshez behívott, finom, friss fuvallatban.