Ceruzafogás

... így kell kinéznie, mert így tanítják.

Ha járunk, kelünk és látunk még író embereket, észrevehetjük a finom vagy akár kirívó eltéréseit.

Életkorban meg van határozva, hogy egy gyereknek mikorra KELL! így fognia az írószerszámot. Ha ezt az adott korlátokon belül nem teszi, kap egy bélyeget - először csak fejlesztésre szorul, majd diszgráfiás vagy éppen egyéb címke, amit az aktuális tudomány kitalált. De mindenképpen érzi, hogy megbélyegzett, hogy kevesebbet ér a társainál és hogy valamit produkálnia kell, amit elvárnak tőle, de ő nem felel meg ennek. 

Remek módja annak, hogy a gyerek saját fejlődését korlátozó korlátok közé szorítsuk, olyan elvárásokat támasszunk vele kapcsolatban, amire még nincs kész. A gyerekek nagy része még nincs kész. Élettanilag, idegrendszerileg, csontfejlődésileg. Különböző alternatív pedagógiai módszerek nem kötik 6 éves korhoz a ceruzafogást és a folyóírás kialakulását, hanem elteszik több évvel későbbre, amikor már élettanilag érettek rá a gyerekek. Sokkal kevesebb, szinte nulla diszgráfiás gyerek van közöttük. A személyre szabott, egyéni fejlődéstámogatás mellett, ez a leginkább megközelítő rendszer a rendszer minden előnyével és hátrányával.

Lehet erőltetni, mert a gyerekek elég rugalmasak ahhoz, hogy megcsinálják. De minek? Hova sietünk?

Aki kíváncsi - unschoolingos kislányom ma, azaz 2015. február 1-jén, 8 és fél évesen lett képessé arra, hogy a ceruzafogást magától alkalmazza. Semmi egyébre nem volt szüksége, csak hogy lássa a felnőtteket írni, és egy idő után átállt a keze. Remekül ír nyomtatott nagybetűket, időnként próbálkoztunk már a folyóírással, de az valahogy még nem az igazi. Most értettem meg igazán, hogy miért. Most érett meg rá.

Én is tanulom vele a türelmet, az elfogadást, a bizalmat a ráhagyatkozást. Én is a rendszerből jövök, ott tanultam gyerekként, felnőttként, ezeket a mintákat hozom. Egyre inkább látom, hogy mennyire jól van kitalálva az ÉLET. Működik, magától működik. Csak hagyni kell, és akkor szabadon szárnyal és minden megérkezik akkor, amikor itt van az IDEJE. Nem hamarabb, nem később. Pont a legjobbkor, amikor annak az adott gyermeknek szüksége van rá és a képességei ott tartanak. Lehet, hogy kétévesen, de lehet, hogy tizenkét évesen és mind jól van.

Szóval: Nagyi-felhőre fel, és lássuk a csodát!

(indítás után a Subtitles-nél válaszd ki a magyar (vagy számodra fontos) nyelvet:

http://www.ted.com/talks/sugata_mitra_the_child_driven_education