A farkasok és helyünk a világban

Ha azt gondolnád, hogy semmit nem ér az a kicsi, amit hozzáteszel a világhoz, hogy az egy jobb, kedvesebb, szerethetőbb hely legyen, akkor jusson eszedbe, hogy néhány helyére került farkas mire volt képes. Minden a helyére kerül és megújul. Nem gondolkodtak, nem vaciláltak, csak tették a dolgukat, ahogy beléjük van kódolva és elérkezett a gyógyulás, a gyarapodás, a teremtés.




Az elmúlt fél évszázad egyik legizgalmasabb tudományos felfedezését a szélesen elterjedő trófikus kaszkádok jelentették. A trófikus kaszkád egy olyan ökológiai folyamat, amely a tápláléklánc tetején kezdődik és egészen az aljáig folytatódik. Klasszikus példa erre az, ami az Egyesült Államokban, a Yellowstone Nemzeti Parkban történt 1995-ben, amikor a farkasokat visszatelepítették. Mindannyian tudjuk, hogy a farkasok különböző állatfajokat ölnek, de talán kevésbé tudatosul bennünk, hogy sok más fajnak életet adnak.
A farkasok visszatérése előtt - 70 évig távol voltak - a szarvasok száma egyre csak nőtt a Yellowstone parkban (mert nem volt, ami vadásszon rájuk), és az emberi erőfeszítések ellenére szinte nullára csökkentették a növényzet nagy részét. Egyszerűen mindent felfaltak. De amint a farkasok megérkeztek, igaz, csak kis példányszámban, a legfigyelemreméltóbb hatást kezdték kiváltani. Először is persze megöltek néhány szarvast, de nem ez volt a lényeg. Ennél sokkal fontosabb, hogy gyökeresen megváltoztatták a szarvasok viselkedését. A szarvasok kezdték a park egyes részeit kerülni, azokat a helyeket, ahol könnyen csapdába eshettek volna, főként a völgyeket és a szurdokat, és ezek a helyek azonnal kezdtek megújulni. Egyes területeken a fák magassága csupán hat év alatt ötszörösére nőtt. A kopár völgyoldalakon hamarosan rezgő nyár-, fűz- és amerikai nyárfaerdők telepedtek meg. A madarak rögtön elkezdtek beköltözni. Rohamosan növekedni kezdett az énekesmadarak és vándormadarak száma. A hódok száma is növekedni kezdett, mivel a hódok szeretnek fát enni. És a hódok a farkasokhoz hasonlóan szintén ökoszisztéma-mérnökök. Rejtekhelyeket készítenek más fajok számára. Gátakat építettek a folyón, amelyek élőhelyet biztosítottak a vidrák, pézsmapockok, kacsák, halak, csúszómászók és kétéltűek számára. A farkasok prérifarkasokat öltek, és ennek eredményeként a nyulak és egerek példányszáma növekedni kezdett, így több lett a sólyom, a menyét, a róka és a borz. A hollók és a fehérfejű réti sasok leszálltak a dögre, amit a farkasok meghagytak. A medvéknek is jutott belőle. Az ő példányszámuk növekedni kezdett, részben azért is, mert több bogyós termény nőtt a visszatelepedő bokrokon. A medvék azzal is erősítették a farkasok jelenlétének hatását, hogy megöltek néhány szarvasborjat. De most jön az, ami igazán érdekes. A farkasok megváltoztatták a folyók viselkedését. Kevésbé kanyargósak lettek. Csökkent az erózió mértéke. A csatornák szűkültek. Több tó alakult ki. Több zúgó lett. Mindezek remek élőhelyet nyújtottak a vadon élőlényei számára. A folyók a FARKASOK jelenléte miatt változtak meg. Ennek pedig az volt az oka, hogy a visszatelepülő erdők megfogták a partokat, így ritkábban omolhattak le. A folyók medre így állandóbbá vált. Ugyanígy a völgyoldalon, a szarvasok elűzése és a növényzet visszatelepedése után, a talajerózió lecsökkent, mert a növényzet megerősítette a völgyoldalt is. A kis számban megjelenő farkasok tehát nemcsak a Yellowstone Nemzeti Park, a hatalmas földterület ökoszisztémáját alakította át, hanem annak fizikai földrajzát is. (Zöldportál)

Megjegyzések